A szekció első előadása a diabetes és a nem alkoholos eredetű zsírmáj betegség (NAFLD) kapcsolatával foglalkozik. A 2-es típusú diabetes és az NAFLD népbetegség: 2014-ben az ismert cukorbetegek száma meghaladta a 400 milliót, az NAFLD prevalenciája pedig túllépte az 1 milliárd főt. A két, életmódbeli és genetikai tényezőkkel is összefüggő kórállapot gyakran társul egymással. Egyre több adat bizonyítja, hogy a hasnyálmirigy kóros zsírtartama, valamint a béta-sejt-diszfunkció és a diabetes kialakulási kockázata között összefüggés van. Dr. Nádasdi Ákos és kollégái nem diabeteses nőkben vizsgálták a proton-MR spektroszkópiás módszerrel mért intrahepaticus és intrapancreaticus lipidfelhalmozás, az aktuális metabolikus állapot, valamint az NAFLD és a 2-es típusú diabetes kialakulására kockázatot jelentő bizonyos genetikai tényezők jelenléte közötti kapcsolatot.
A daganatos betegek 8–18%-a szenved diabetesben. Mindennapi munkánk során gyakran tapasztaljuk, hogy a diabetes kezelése daganatos betegeknél számos speciális problémával jár. Egy műtét, a mesterséges táplálás, egyes onkológiai szerek hyperglykaemizáló vagy étvágytalanságot, hányingert, hasmenést kiváltó, esetleg vesefunkciót rontó hatása miatt gyakran kényszerülünk az addig jól bevált antidiabetikus kezelés módosítására. Romló életkilátások esetén a terápiás cél is változik, az alapvető feladatunk a hypo- és a súlyos hyperglykaemia elkerülése, a beteg életminőségének javítása lesz. A szekció második előadójaként dr. Gulácsi-Bárdos Petra egy tüdőtumoros betege esetének
ismertetése kapcsán veszi sorra és elemzi a fenti problémákat.
Ismeretes, hogy diabetesben egyes daganatok előfordulása gyakoribb, és colorectalis tumorokban a 2-es típusú diabeteses betegek túlélési ideje rövidebb. Egyes adatok szerint a malignus tumorsejtek citokintermelésük révén thrombocytosist, valamint direkt vagy indirekt módon thrombocytaaktivációt okoznak. A nagyszámú aktivált thrombocyta elősegíti a tumornövekedést és az áttétképződést, ami viszont tovább növeli a thyromocytosist és az aktivitási szintet. Számos adat bizonyítja, hogy tumoros betegekben a thrombocytosis a túlélés szempontjából kedvezőtlen prognosztikai marker lehet. A colorectalis daganatokhoz is gyakran társul thrombocytosis. Dr. Herold Zoltán és kollégái a Semmelweis Egyetem Ⅱ. számú Belgyógyászati Klinikájának onkológia ambulanciáján megjelent betegek adatait elemezték retrospektív módon. A munkacsoport colorectalis tumoros betegekben vizsgálta a 2-es típusú diabetes és a pre- és posztoperatív thrombocytosis gyakoriságát, valamint túlélési modellek segítségével meghatározta ezeknek a faktorok a túlélésre vonatkozó prognosztikai szerepét. A szerzők eredményeiket a szekció harmadik előadásában összegzik.
Régóta tudjuk, hogy a bakteriális infekciók 2-es típusú cukorbetegekben gyakoribbak és súlyosabbak, mint a nem cukorbetegek körében, de a jelenség oka még nem pontosan ismert. Az immunrendszer fontos részét képező komplementrendszer egyik aktivációs útja az ún. lektin-útvonal. A vérben keringő MBL (mannózkötő lektin) a baktérium felületén lévő mannózhoz köt, ezután aktiválódnak a lektinhez kapcsolt MASP-ok (MBL-asszociált szerin proteázok) és beindítják a kórokozót károsító komplementkaszkádot. A MASP2-nek aktiváló, míg a MASP3-nak inkább gátló hatása van a lektin-útvonal aktiválódására. Dr. Barkai László József és kollégái szerint 2-es típusú diabetesben a glikált fehérjék jelenléte megváltozott komplementaktiválódást eredményezhet. Ezt bizonyítandó prospektív tanulmányt végeztek, amelyben bakteriális infekción átesett diabeteses és nem diabeteses betegekben vizsgálták a MASP2- és MASP3- koncentráció alakulását. A kutatás eredményeit megismerhetjük, ha meghallgatjuk a szekció negyedik előadását.
Üléselnök társammal, dr. Holzinger Gáborral együtt bízom benne, hogy ez a rövid ízelítő felkeltette a kollégák tudományos érdeklődését, és minél többen megtisztelik az előadókat jelenlétükkel.
Dr. Taybani Zoltán
PÁLYÁZATOK 
