A tubuláris diszfunkciót a kis molekulasúlyú vizeletfehérjék, a β2-mikroglobulin és az inzulin, valamint a tubulusmembrán károsodását jelző enzimek (N-acetil-béta- D-glukózaminidáz, leucin-aminopeptidáz, gamma-glutamiltranszferáz) fokozott exkréciója egyaránt alátámasztotta. Állatkísérletben is demonstrálta, hogy a hyperglykaemia következtében növekedett tubuláris glukózterhelés a proximális tubulus Na+/glukóz ko-transzporter fokozott aktivitásához vezet.
Kísérleti eredményeinek aktualitását az adja, hogy a nemrég befejezett EMPA-REG vizsgálatban 2-es típusú cukorbetegekben az SGLT-2-gátló empagliflozin jelentősen késleltette a veseszövődmények progresszióját.
A RAAS-gátlók új terápiás lehetőségei diabeteshez társuló depresszióban címmel tartja a második előadást Lénárt Lilla dr. A téma aktualitását az a tény adja, hogy a diabetes mellitusban szenvedők jelentős része depressziós tüneteket is mutat, ami rontja az életminőséget és csökkenti a várható élettartamot. A depresszió kialakulásához hozzájárulhat, hogy az angiotenzin Ⅱ (ANGII) csökkenti a depresszióban szerepet játszó agyi BDNF szintjét.
Állatkísérletben vizsgálták, hogy a DM és szövődményeinek terápiájában használt RAAS-gátlók hatékonyak-e a depresszió kezelésében.
Eredmények alátámasztják, hogy a RAAS gátlása jótékony hatású a cukorbetegséghez társuló depresszió megelőzésében. Vizsgálatukban igazolták, hogy a BDNF – TrkB – CREB jelátviteli útvonal kulcsfontosságú, míg a p75Ntr által indukált pro-apoptotikus szignalizáció nem vesz részt a DM-hez társuló depresszió patomechanizmusában és a RAAS-gátlók antidepresszáns hatásának kialakításában.
A harmadik előadást szintén az MTA-SE Lendület Diabetes Kutatócsoport nyújtotta be, amelyet Molnár Ágnes prezentál. Ez az előadás is a diabeteses vesebetegséggel foglalkozik. In vivo és in vitro vizsgálták a hyperglykaemia hatását a vesefibrózis kialakulására, illetve szignáltranszdukciós útvonalára, valamint tanulmányozták a RAAS-inhibitorok esetleges antifibrotikus hatását.
A vizsgálatban tubulussejteket, fibroblasztsejteket tenyésztettek, és RAAS-gátlókkal kezelték. Mérték a sejtek proliferációját, TGFβ , PDGF-, CTGF-expresszióját és αSMA-mennyiségét.
Hím Wistar patkányokban streptozotocinnal diabetest indukáltak, és kontrollállatokkal együtt po. enalaprillal, ramiprillal, lozartánnal, spironolaktonnal vagy eplerenonnal (40-10-20-50-50 mg/ttkg/nap) kezelésben részesítették őket.
Eredményeik arra utalnak, hogy a RAAS-gátlók a fibroblasztokra kifejtett direkt hatással csökkentik a profibrotikus faktorok termelését, ezáltal mérséklik a vesefibrózis kialakulását.
A negyedik előadás is a fenti munkacsoport munkája. Balogh Dóra Bianka és kollégái célja az volt, hogy az SGLT- 2-gátlók renoprotektív hatásának hátterében álló molekuláris mechanizmusokat feltárják.
Felnőtt, hím Wistar patkányokat kezeltek a cukorbetegség kialakulása után hat hétig dapagliflozinnal.
Eredményeik alátámasztották a DAPA hatékony és biztonságos alkalmazhatóságát experimentális DKD modellben. Kísérletükben egy új útvonalat azonosítottak, amely során a DAPA mérsékli a vesefibrózist és javítja a vesefunkciót.
Az ötödik előadás Bárczi Adrienn és munkatársai: SGLT2-gátló dapagliflozin kardiovaszkuláris hatása 1-es típusú diabetes állatmodelljében. Az előző vizsgálatban alkalmazott állatokon igazolták a DAPA jótékony hatását a DM indukálta CV elváltozásokra. A hyperglykaemia következtében a szívben emelkedő mennyiségű fehérje O-GlcNAciláció hozzájárulhat a fibrotikus markerek fokozott expressziójához. A DAPA fibrózist csökkentő hatása révén késleltetheti a CV szövődmények kialakulását.
A hatodik előadásban Bagyánszki Mária dr. mutatja be munkájukat, amelyben patkányon indukált diabetesben vizsgálták a hemoxigenáz (HO) izoformák expressziójának és antioxidáns enzimeknek a neuronális nitrogén-monoxid-szintáz (nNOS) enzimmel való kolokalizációját bélszakaszonként, a myentericus és a submucosus neuronokban.
Eredményeik azt mutatják, hogy azok a nitrerg myentericus neuronok, amelyek nem tartalmaznak HO enzimeket, különösen érzékenyek a diabetes okozta károsodásokkal szemben.
Prof. Dr. Somogyi Anikó
PÁLYÁZATOK 
