Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 
 

MDT APP

Töltse le ingyenes mobil alkalmazásunkat!

Letöltés

Magyar Diabetes Társaság

hungarian diabetes association

diabet partneri hirek

Az MDT hírarchívuma


Hírkategória: Összes hírkategória
  • Figyelem!

    A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.

    Örökös tiszteletbeli elnökünk, Halmos Tamás Professzor Úr visszatekintése
    2015.05.15.MDT HírmondóHírkategória: Események
    Kedves Kollégák, kedves Barátaim!

    Annak a megtisztelő felkérésnek teszek eleget, hogy Társaságunk XXIII. Kongresszusa alkalmából írásban is köszöntselek Benneteket. Ez a felkérés örömmel és ugyanakkor kis szomorúsággal tölt el. Örömmel, hiszen – gondolom – hosszú diabetológiai tevékenységem alapján eshetett rám Barkai professzor választása. Szomorúsággal, mert az ilyen felkéréseknek általában egy életpálya végén illik eleget tenni.
    Prof. Dr. Halmos Tamás
    Ha visszatekintek a Társaság történetére, jól emlékszem a kezdetekre. Valamikor az 1960-as évek végén a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság Diabetes Szekciójaként alakultunk meg, és pár évig így próbáltuk szervezni a hazai diabetológiát. Néhány év múlva Magyar Imre professzor elnökletével alakult meg a Magyar Diabetes Társaság. Ekkor a tagság mintegy 100 fő volt, kizárólag orvosok. Első kongresszusainkat Dunaújvárosban, majd Gyulán szerveztük, előbbit Szűcs Zsuzsa, utóbbit Iványi János. A kongresszusokat az akkori felfogásnak megfelelően mindig másutt tartottuk, hogy minden régió orvosai között elhintsük a diabetológia ismeretét, szeretetét. Ebben az időben a diabetológiai hálózat még nem működött, spontán, az egyes kollégák érdeklődése, lelkesedése hozta létre, a döntéshozók „tűrése” mellett. Évek teltek el, amíg „fönt” is megértették, hogy a diabetológiai hálózat országos megszervezése nem öncél, hanem a magyar lakosság egészség-megőrzésének, jobbításának egyik fontos záloga. Sokáig a mindenkori egészségügyi hatalom a diabetest kizárólag egy nem túl fontos endokrin betegségnek tekintette, és e szerint is kezelte. A nemzetközi szakirodalom, a környező, nyugati országok idevonatkozó egészségügyi ismereteinek lassú beszivárgása következtében a diabetes szerepe felértékelődött, kiderült, hogy e betegség súlyos – elsősorban szív- és érrendszeri – szövődményeket okoz, korai halálozást, jelentős életminőség-károsodást. Lelkes hazai szakemberek munkájának köszönhetően az általános szemlélet lassan átalakult, kialakult az országos cukorbeteg-gondozó hálózat. Lehetetlen valamennyi már elhunyt és még köztünk élő diabetológus nevét megemlíteni. Ezért csak kiemelem, hogy a szegedi Hetényi Géza-klinika munkatársai voltak az elsők (Iványi János, Szűcs Zsuzsa, Tiszai Aladár, Bikich György, Hódi Miklós stb.), akik a diabetesszel kiemelten kezdtek foglalkozni. Később a fővárosban, majd lassanként az egész országban rohamosan szaporodni kezdtek a spontán alakult „diabetes-központok”, ahol a betegeket már partnernek tekintették. E felfogásban J. P. Assal svájci diabetológus úttörő munkásságára támaszkodtunk, aki a sikeres kezelés legfontosabb pillérének azt tartotta, hogy a beteg minél alaposabban ismerje meg saját betegségét. Az így „oktatott,” edukált beteg sikerrel tudta menedzselni betegségét. Rövidesen hazánkban is kitűnő „profétái” lettek e felfogásnak, csak kiemelem a népes gárdából Fövényi József és néhai Angeli István nevét. Megalakultak a diabetesklubok szerte az országban. Az 1-es típusú diabeteses betegek korszerű ellátásába azonnal bekapcsolódtak a gyermekdiabetológusok. A hazai gyermekdiabetológia „atyja” néhai Barta Lajos professzor, nevéhez fűződik a diabeteses gyermekek táborainak a megszervezése.

    jelentős paradigmaváltás mellett az új inzulinkészítmények, az egyre szélesedő palettájú orális antidiabetikumok, az egyre jobb eszközök, a folyamatos inzulinadagolás („pumpák”) mellett nagyon jelentős, hogy térségünkben elsőként alkalmazhattunk hazai kifejlesztésű glukométert, amellyel az addig nehézkes, lassú vércukor-meghatározás helyett a beteg által végezhető, gyors, informatív vércukormérés már több mint két évtizede realitássá vált. A jelenlegi kitűnő, világszínvonalon álló eszközök talán a legnagyobb lépést jelentik a betegek normoglykaemiás beállításában.

    A szövődmények ellátása is világszínvonalú, egyre szaporodnak a nefrológiai, neuropathiás, gesztációs stb. centrumok, szoros a kapcsolat az érintett társszakmákkal, így a kardiológusokkal, angiológusokkal, ortopéd orvosokkal, szemészekkel stb. Alakulóban van, térségünkben úttörőként, a főiskolai szintű podiáterképzés.
    Sikertörténet a diabetesszel szövődött terhesség korszerű ellátása. Ezt a Semmelweis Egyetem I. belklinikájának akkori orvosai, néhai Tamás Gyula, Baranyi Éva és Kerényi Zsuzsa vezették be a hazai diabetológiába. Eredményeik nem rosszabbak, mint a legfejlettebb európai országoké.
    Nemzetközi elfogadottságunkat fémjelezte a 2002-ben Budapesten megtartott EASD-konferencia. Több mint 11 000 résztvevő látogatott hozzánk, a visszajelzések egyértelműen pozitívak voltak, az egyik legsikeresebb kongresszusként vonult be az EASD-k történetébe.
    Éppen 20 éve indult meg külföldi tapasztalatok mintájára a hazai diabetológiai szakápolóképzés. Jelenleg közel 700 szakember végzi magas színvonalú munkáját szerte az országban, sokat javítva a magyar betegek életkilátásán.
    Társaságunkban „munkacsoportok" alakultak, ilyen a metabolikus, a gesztációs, a háziorvosi stb. Mindezek nemcsak a jobb ellátás, hanem a prevenció céljait is szolgálják. Néhány éve országos diabetes-szűrés indult, már eddig is jelentős eredményeket ismerhettünk meg.

    Hazánk sokáig zárt társadalom volt, mára, hál' istennek, számos fiatal orvos, sőt orvostanhallgató jut neves külföldi intézményekbe tapasztalatcserére, majd az ottani ismereteket idehaza sikerrel alkalmazzák.
    Számos további sikerről is beszámolhatnék, gondolom, mindannyian is ismertek ilyeneket a saját területetekről. Közismert, hogy a cukorbetegek átlagos élettartama jelentősen meghosszabbodott a 30-40 évvel ezelőttihez képest. Sokat javult az életminőségük is. Persze tudnék nehézségekről, hibákról is bőven beszélni, de ez ünneprontás lenne, ezt semmiképpen sem szeretném. A Magyar Diabetes Társaság eddigi útja sem egyértelmű diadalút, folyamatosan sok nehézséggel kellett és kell ma is szembenéznie. Mégis, visszatekintve az eltelt évtizedekre, bízom abban, hogy a jelentős szemléletváltás, infrastrukturális fejlődés, a hazai szakembergárda, mind az orvosok, mind a szakápolók, dietetikusok eddigi munkája biztosítékot jelent, hogy optimizmussal tekintsünk a jövőbe.

    Sokat javultak a nemzetközi szakmai kapcsolataink, lassan kiemelkedünk az évtizedes, sok nyugati kolléga által régebben „lesajnált” hátrányos állapotunkból. Remélem, minél többen megéritek, aktív szakmai állapotban, hogy mi, magyarok szakmailag sem vagyunk alábbvalók egyetlen más európai nemzetnél.

    E gondolatok jegyében kívánok sok sikert a Kongresszus munkájához, gyümölcsöző, eredményes vitákat, mert ezekből elsősorban a betegek profitálnak.

    Prof. Dr. Halmos Tamás
    a Magyar Diabetes Társaság
    örökös tiszteletbeli elnöke

Vissza