Az utóbbi években sem vált könnyebbé a hazai egészségügyi intézmények helyzete. Mi manapság a legnagyobb gondja egy megyei intézmény stratégiai igazgatójának? A megbízást akkor kaptam, amikor 2012-2013 fordulóján több kihívás előtt állt a kórház. Befejezés előtt állt egy EU-s pályázat,a ,A TIOP 2.2.2,mely a Perinatalis Intenzív Centrumunk műszerparkjának teljes felújítását célozta meg. Folyamatban volt-van a TIOP 2.2.4 néven nevezett, 5.5 Mrd Ft összértékű, 90 %-ban EU-s, 10 %-ban kormányzati támogatást élvező Kardiológiai és Szívsebészeti Centrum megépítését célzó nagy beruházás. Ugyancsak folyamatban volt és jelenleg is zajlik a Nyugat-Dunántúli Kórházak pszichiátriai rehabilitációs ellátásának fejlesztését célzó, nappali kórházi ellátást biztosító projekt megvalósítása, emellett 2013-ban feladatul kaptuk ma 2014-2020 évekre kidolgozandó stratégiai fejlesztési terv összeállítását is. Ehhez jött menet közben egy több mint 500 Mrd Ft értékű műszer beszerzési pályázat TIOP2.2.6 néven, mely ugyancsak komoly feladatot jelentett. De ez csak az érem egyik oldala. A már befejezett, a Sürgősségi Betegellátó Osztály létrehozásával kapcsolatos EU pályázat kapcsán maradtak feladatok, melyeket menedzselni kellett, és végül 2014 második felében a főigazgató kényszerű távolléte idején négy hónapig én voltam az első számú vezető a kórházban.
Hogyan tudja kezelni az menedzsment ezeket a nehézségeket? Milyen stratégiát lehet (kell) a jövőben folytatni a fenn- illetve megmaradás érdekében? A helyzet menedzselése csak felkészült, elhívatott kollégák összehangolt működésével valósítható meg. A jelen fő feladatát az ismert ellátási terv-elképzelések mentén, a régió minden érintett kórháza vezetőivel, a felelős politikusok bevonásával, az OEP illetékeivel való folyamatos tárgyalás, egyeztetés és a szükséges kompromisszumok megkötése árán lehet kezelni. A megyei kórház megfelelő működése, a betegek minden szintű maradéktalan ellátása minden fél alapvető érdeke kell, hogy legyen. Mivel megyénkben három, legalább A-B szintű ellátást adó kórház van, a feladatokat össze kell hangolni, mindenki a saját szintjén, de annak maximális színvonalán végezze a munkáját.
Köztudott, hogy hazai és nemzetközi klinikai vizsgálatokban is évek óta részt vesz. Rendelkeznek-e még elegendő kapacitással a vizsgálóhelyek és hogyan viszonyulnak a betegek a vizsgálatokhoz? A nemzetközi klinikai vizsgálatokban való folyamatos részvétel mind a kórház, mind a betegek, mind a vizsgálatokban szerepet játszó kollégák érdeke, és itt nem csak az anyagi oldaláról beszélek. Amikor egy befejezett klinikai vizsgálatban a résztvevők között a publikációkban megjelenik a Zala Megyei Kórház, mint közreműködő, az minden érintett számára dicsőség. Kórházunkban sok klinikai profilban folynak nemzetközi vizsgálatok, így én és a munkacsoportom csak egyek vagyunk a sorban. Mint a csapat vezetője, magam is kiveszem a részem a hétköznapi munkából, beteget vizsgálok, adatlapot töltök (bár ezen sokat és sokan csodálkoznak) de ez nekem így van jól. Csak akkor tudok vizsgálatvezetőként felelősséget vállalni egy munkacsoport tevékenységéért, ha folyamatosan közvetlenül is képben vagyok mindenről.
A múlt évben döntés született az MDT kongresszusának évenkénti megrendezéséről. Mit gondol a kisebb, országrészenkénti, regionális rendezvények jövőjéről? Az évenkénti kongresszus rendezés ötletének elfogadása nem volt vitamentes, de a vezetőség végül is így döntött, és ezt megkérdőjelezni, vitatni ma már hiba lenne. A regionális rendezvényeknek azonban komoly hagyománya van. Az egyes régiókban együtt dolgozó orvosok, a mindennapi diabetológiai ellátásban nélkülözhetetlen szakápolók, edukátorok, dietetikusok és mindenki, aki ebben közreműködik, igényli, hogy legalább évente egyszer módja legyen ilyen körben eszmét cserélni, elbeszélgetni kollégáival. Aki egyszer is részt vett ilyen rendezvényen, főleg abban az időben, amikor a DDH még évente minden alkalommal más városban került megrendezésre, megerősítheti azt, hogy ez a találkozó folytatásra ítéltetett. Véleményem szerint – bár nem egyeztettem velük- a Kelet-Magyarországi Diabetes Hétvége megálmodóinak és szervezőinek hasonló a véleménye. Hosszabb ideje minden alkalommal Tihany adott otthont- nem véletlenül- a DDH-nak. Reményeim szerint az elkövetkező időben a korábbihoz hasonló „vándorló” helyszíneken rendezhetjük a találkozót.
Diabetológusként hogyan értékeli a hazai diabetológia és a cukorbeteg ellátás helyzetét 2015-ben? A magyar diabetológia kitüntetett helyet foglal el a tudományos társaságok sorában. Ez megalapozott lehetőséget ad a diabeteses betegek legmagasabb szinten történő kezelésére, gondozására. A szakellátó helyek számának folyamatos bővülése, diabetológiai szakápolók folyamatos képzése, a tavalyi évben bevezetett licence képzés mind egy irányban hat. Bár a mindennapi diabetológiai ellátásban, különösen a háziorvosi rendszerben igen jelentős minőségi különbségek vannak, a diabetológiai képzési rendszer megadja annak a lehetőségét, hogy e különbségek csökkenjenek, majd kiegyenlítődjenek. Ehhez természetesen mindkét fél pozitív hozzáállása szükséges. Látva a hazai helyzetet, a közel egy millió, folyamatosan ellátandó páciens a rendszerben lévő összes résztvevő számára állandó feladatot jelent. Ez nehéz, de nem megoldhatatlan feladat. Én optimista vagyok.
Köszönöm az értékes és megszívlelendő gondolatokat és jó egészséget, elegendő erőt kívánunk a további munkájához! A Magyar Diabetes Társaság Web-szerkesztősége nevében
Dr. Földesi Irén
PÁLYÁZATOK 
