A MDT honlapjának (www.diabet.hu) tudományos szerkesztője Jermendy György Professzor Úr, aki számos szakmai és tudományos minősítése mellett 20 éve a Bajcsy-Zsilinszky Kórház III. Belgyógyászati Oktató Osztályának osztályvezető főorvosa, 2011 óta a Szakmai Kollégium Belgyógyászat, endokrinológia, diabetes és anyagcsere-betegségek tagozatának elnöke. Akik nyomon követik a hazai szakirodalmat, valamennyi diabetológiával (is) foglalkozó lapban találkoznak Professzor Úr által jegyzett közleménnyel, kommentárral, tudományos ismertetővel. A jelentősebb klinikai vizsgálatok bemutatásán túl a legújabb irányelvek, útmutatók értékelését is rendszeresen végzi.
Hogyan választ a nemzetközi szakirodalom híreiből, eseményeiből? Hogyan van minderre ideje?
Nem megy másképpen, csak kellő rendszerességgel, mondhatni napi gyakorisággal le kell ülni a számítógép elé, s követni kell a fejleményeket az irodalomban. Ebben nagy segítséget jelent, hogy több angol nyelvű szemléző dokumentumot kapok és a jelentősebb szaklapok tartalomjegyzékét is mindig megküldik. Persze, ha a közlemény címe felkelti az érdeklődésemet, akkor el kell olvasni az absztraktot, s ha továbbra is érdekel a publikáció, akkor meg kell nézni magát a közleményt. Sokáig egy nagy külföldi intézet könyvtárat szabadon látogathattam elektronikusan, ez most szünetel, de bízom benne, hogy újra tudom majd éleszteni ezt a hozzáférhetőségi lehetőséget. Természetesen a hazai szaklapokat is illik forgatni, a jelentősebbek (ami az érdeklődési körömbe esik) járnak nekem.
Sok év tapasztalata alapján már elég könnyen meg lehet ítélni, hogy melyek a jelentősebb közlemények. E téren fontos, hogy melyik szaklapban történt a közlés, útba igazít annak impakt faktora, néha az is tájékoztat, hogy van-e jelentősebb publikációs díj rendszeresítve az adott újságnál. Kicsit zavaró az elektronikus lapok rohamos terjedése, e téren még némi idő szükséges ahhoz, hogy ezeknek igazi értékét megítélhessük.
Én mindig otthon írok, erre egyszerűen nem nyílik lehetőség a kórházban, ott a betegek ellátása az első. Miután két gyermekünk már saját életüket éli, az otthoni munka könnyebben megy. Sokáig fent vagyunk, éjfélnél hamarabb nem szoktuk abba hagyni a napi teendőket. A legnehezebb a tv csábítását legyőzni, persze, egy-egy jó filmnél (amit a feleségem néz) olykor elcsábulok, amit mindig megbánok, mert másnapra akkor halmozódik a munkám.
Mi volt a legnagyobb tudományos hír az elmúlt 1-2 évben a diabetológia területén?
Komoly előrelépésként értékelem az ADA/EASD szakmai állásfoglalását, az írás, a megjelenés körülményeit és új vonatkozásait. Különösen azt, hogy egyértelműen lándzsát törtek az egyénre szabott kezelési elv mellett, s leírták, hogy a korábban sokat hangoztatott kezelési célérték (HbA1c <7,0%) nem tekinthető minőség-indikátornak. Jó néhány éve minden előadásomban hangoztattam, hogy ezt az értéket nem szabad gondolkodás nélkül követni. Külön öröm az, hogy az MDT 2011-ben megjelent szakmai irányelvében lényegében azt írtuk le a kezelési elvek kapcsán, amit az ADA/EASD állásfoglalásban 2012-ben olvashattunk.
A gyógyszeres kezelési lehetőségek terén a DPP-4-gátlók előretörését érzem jelentősnek, számos randomizált, kontrollált klinikai tanulmány eredménye áll ma már rendelkezésünkre. A nagy klinikai vizsgálatok terén fokozott érdeklődéssel vártuk az ORIGIN eredményeit, amelyek ugyan szerényre sikeredtek, de azért ismereteinket bővítették.
Komoly érdeklődést váltottak ki azok a közlemények, amelyek a diabetológiában használatos készítmények és a daganatos betegségek kockázatát elemezték. Én egy kicsit mindig szkeptikus voltam az adatbázis-elemzéssel nyert tanulmányok következtetéseit illetően. Lehet, hogy azért, mert ezen a téren itthon szocializálódtam évtizedeken keresztül, s pontosan tudom, hogy mit ér a hazai kötelező adatszolgáltatás az egészségügy területén. Nem vitatom, hogy más országok adatbázisait nem lehet egy napon említeni a hazaival, de azért az adatbázis-elemzésből levont klinikai következtetések mégis csak ingatagok, mert az elkerülhetetlen módszertani korlátokon a bravúros statisztikai elemzés sem tud segíteni.
A saját munkáim között az ikervizsgálatokkal kapcsolatos publikációkra és a vaszkuláris memória fogalmáról írt közleményemre vagyok büszke.
Hogyan látja a gyógyszeres kezelés jövőjét? Az inkretin hatású szereken túl várható-e újabb hatóanyagcsoport megjelenése, ami eltérő az eddig alkalmazott orális antidiabetikumoktól?
Rendkívül intenzív a kutatás, a gyógyszerfejlesztés a diabetológia terén. Két-három évtized alatt a 2-es típusú diabetesszel kapcsolatos ismeretek, terápiás lehetőségek eredményei súlyuknál, jelentőségüknél fogva lekörözték az 1-es típusú cukorbetegség inzulinterápiájával kapcsolatos eredményeket, ahol azért szintén voltak újdonságok az inzulinanalógok megjelenése kapcsán. Nyilvánvaló, hogy a gyógyszeripar érdeklődését befolyásolja a 2-es típusú diabetesben szenvedők száma és a prevalencia-adatok várható növekedése.
Napjainkban az inkretintengelyen ható készítmények térhódításának vagyunk a tanúi, s az becsülhető, hogy ha váratlan fordulat nem következik be, akkor a felhasználás növekedése feltartóztathatatlan lesz. Ez különösen a per os adagolható DPP-4-gátlókra nézve igaz.
Mindazonáltal újabb hatástani csoport is megjelent a terápiás palettán, s várható, hogy a renális támadáspontú „gliflozinok” képviselői a közeljövőben hazánkban is a betegek rendelkezésére fognak állni, miután az első képviselő európai törzskönyvezése 2012-ben megtörtént. Előny, hogy orális készítményről van szó. Igazi értékét persze még nem tudjuk megítélni, de várakozással tekintünk a saját tapasztalatszerzés elé.
Reménykedhetnek-e a betegek az inzulin terápia vonatkozásában újdonságokra? Néhány éve a biztató kezdeti eredmények után megtorpant az inhalációs inzulinokkal kapcsolatos kutatás…
Az az érzésem, hogy az ún. alternatív úton történő inzulinadás terén nem várható fejlemény a közeljövőben. Újabb, hosszú hatástartamú inzulinanalóg azonban feltehetően rövidesen elérhető válik. Nagy kihívás lehet a bioszimiler készítmények esetleges megjelenése, amivel érdemes lenne foglalkozni már most, amikor közvetlen gondot azok egyelőre nem jelentenek hazánkban.
Milyen nagyobb klinikai vizsgálatok eredményei várhatóak a következő években?
A már említett DPP-4-gátlókkal jelenleg zajlanak, s néhány éven belül befejeződnek azok a vizsgálatok, amelyek a kardiovaszkuláris biztonságosságról fognak bennünket tájékoztatni. Ezek már csak azért is érdekesek, mert több vizsgálatban hazai centrumok is részt vesznek.
Minden év elején megjelenik az ADA ajánlása a diabetes szűrésére, megelőzésére és kezelésére vonatkozóan, néhány hónapja pedig közös ADA-EASD terápiás algoritmus látott napvilágot. A hazai diabetológusok hogyan tudják felhasználni ezeket az útmutatásokat a napi gyakorlatban? Át lehet-e egy-az-egyben venni azokat?
Az amerikai és a hazai diabetológiai gyakorlat egymástól több vonatkozásban eltér egymástól. Az ajánlások, irányelvek is hordozzák az adott ország jellegzetességeit. Elég, ha arra utalok, hogy az USA-ban végzett, 2-es típusú cukorbetegeket beválasztó klinikai tanulmányokban az átlagos BMI 32-33 kg/m2 érték között szokott mozogni, ez Európában általában 30 kg/m2 szokott lenni. Az egyes országokban mások a gazdasági feltételek, eltérőek a biztosítási lehetőségek. Természetesen a diabetológiában számos elméleti és gyakorlati alapelv azért azonos.
A szűrés terén a FINDRISC kérdőívre alapított kockázat-alapú szűrővizsgálatot kell hazánkban preferálni. A diabetes diagnózisa terén az USA-ban elfogadott a HbA1c-érték szerepe, hazánkban ez még nem gyakorlat. A 2-es típusú diabetes prevenciója terén Európában az életmód-terápia az elfogadott, az USA-ban bizonyos gyógyszeres intervenciónak is tere van.
Az ADA-EASD közös állásfoglalás természetesen kihatással van a hazai gyakorlatra is, de az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a 2012-ben megjelent ADA-EASD állásfoglalásban számos olyan elemet fogalmazott meg, amely a 2011-ben publikált MDT szakmai irányelv már tartalmazott. Egyébként tényleges algoritmus nem szerepel az ADA-EASD állásfoglalásban (nyilak különböző irányokba mutatva). Próbálunk majd ellent állni, hogy az MDT ez évben megújítandó szakmai irányelvében se legyenek annak ellenére, hogy azt a GYEMSZI jelenleg erősen szorgalmazza.
Hogyan látja a magyarországi diabetológia ill. a magyar cukorbetegek helyzetét ma, 2013. februárban?
A hazai diabetológia állja az összehasonlítást a nemzetközi szinttel, értve ez alatt a diabetológiai gondozás szervezettségét, a diabetológus minősítés megszerzésének lehetőségét, a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök hozzáférhetőségét. Nem vitás, hogy 2012-ben több cukorbeteget kellemetlenül érintett az inzulinanalógokkal kapcsolatos szigorító rendelet. Kaptunk szemrehányást is, hogy az MDT nem állt ki a cukorbetegekért. El kell mondanom, hogy a hivatalos megbeszéléseken magam is részt vettem az MDT elnöke és főtitkára mellett, s keményen védtük a betegek érdekét, s a hatóságok minden érvünket elfogadták. Így lett a tárgyalás eredménye az a rendelet, amelyet kb. fél éve mindenki ismer. Arról hajlamosak sokan megfeledkezni, hogy volt egy korábbi verzió is, sokkal szigorúbb feltételrendszerrel. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a cukorbetegek érdekeit védő szakembereknek is el kellett fogadni azt a hatósági érvet, hogy a társadalombiztosítás kasszája véges, s inzulinanalóg készítménnyel kezelt cukorbetegeken kívül más diabeteszes csoportok is vannak, akiknek érdekeikre éppúgy figyelemmel kellett lenni.
Több könyvet is írt az elmúlt évek során, készül-e újabb?
Van egy tervem, egyelőre csak a könyv tartalomjegyzékét írom. Kétséges, hogy neki fogok-e állni ténylegesen. Nehezen tudok ma időt szakítani arra, hogy rendszeresen csak a könyvírással foglalkozzam. Ha ennek nincs meg a feltétele, nem érdemes hozzákezdeni.
Mit üzen a kollégáknak, hogyan tájékozódjanak a rájuk zúduló szakmai, diabetológiai információhalmazban? Mit ajánl a mindennapokra?
Nincs más lehetőség, csak a folyamatos és rendszeres tájékozódás, beleértve a hazai és a nemzetközi irodalmat. Ezen a téren a számítógép nagyon sok segítséget jelent mindannyiunknak. Talán az MDT honlapja is jelent bizonyos tájékozódási lehetőséget az érdeklődők számára.
Valamennyi diabetológus nevében köszönöm a folyamatos, fáradhatatlan szakmai és tudományos tájékoztatást és jó egészséget kívánok a további munkájához!
A Magyar Diabetes Társaság Web-szerkesztősége nevében
Dr. Földesi Irén
PÁLYÁZATOK 
