– Az MDT XXI. Kongresszusán, április 14-én szombaton a Sanofi szimpóziumon előadást tart a cukorbetegség gondozásának új szemlelétéről.
Mi indokolta a témaválasztást? – Mindenekelőtt köszönöm a Sanofi képviselőinek a megtisztelő felkérést. Szívesen vállaltam, hiszen az utóbbi időben azt tapasztaltam a Sanofi stratégiájában is, hogy nemcsak egy széles inzulinportfólióval van jelen a piacon, hanem komoly erőfeszítéseket tesz a minőségi páciensoktatás terén is. Ma a világon a legnagyobb népegészségügyi problémát a nem fertőző, krónikus betegségek jelentik. Idesorolják a daganatos, a szív-érrendszeri, a krónikus a specifikus légzőszervi megbetegedések mellett a cukorbetegséget is. A probléma jelentőségét az is mutatja, hogy az ENSZ 66. Közgyűlését (2011. szeptember) a krónikus, nem fertőző betegségek elleni küzdelem jegyében rendezte meg. Ezen hazánk is magas rangú küldöttséggel képviseltette magát. Szócska Miklós államtitkár úron kívül Schmitt Pál köztársasági elnök úr is a résztvevők között volt, aki hozzászólásában a következő megállapítást tette:
„…Magyarország nemzeti rák és cukorbetegséget szűrő rendszerekkel áll a harc frontvonalában, amelyek világszerte hozzájárulhatnak funkcionális alternatívák kidolgozásához. Szilárdan hisszük, hogy a szűrőprogramokkal kapcsolatos átfogó nemzeti és regionális stratégiák kidolgozásával visszaszoríthatók ezek a betegségek. Költséghatékony módon járulhatnak hozzá a megelőzéshez, a korai felismeréshez és a megfelelő kezeléshez…” A Nemzetközi Diabetes Szövetség a Diabetes Világnapok fő témájául a 2009–2013 közötti ötéves időszakra a betegoktatást és a megelőzést választotta. Noha e sorok íródásakor a ciklus harmadik évében vagyunk, e feladatok semmit sem veszítettek jelentőségükből: az edukáció és a prevenció továbbra is hatalmas feladat a cukorbetegek és a szakemberek számára.
– A cukorbetegek nagy száma, a szövődmények veszélye, az ellátás költségeinek növekedése nyilván jelentős terhet ró az ellátókra és a finanszírozóra. Ezért szükséges szemléletváltás a gondozásban? – Ma még egy tradicionális gondozási modell az általános, amely betegség- központú és az orvos áll a centrumban. Ugyanakkor a vizitekre fordított idő több ok miatt jelentősen lerövidült, sőt azok frekvenciája is csökkent. Így a betegek akár 3–6 hónapig, vagy sokszor évekig is egyedül kénytelenek nagyon sok döntést meghozni, ami állapotukat sokszor akutan, de hosszú távon mindenképpen befolyásolja. Gyakran csak a ritka és rövid ideig tartó viziteken derülnek ki a hibák, mulasztások (például a gyógyszerek elhagyása, helytelen alkalmazása, életmód-problémák stb.), amelyek megfelelő információk birtokában, otthoni önellenőrzéssel, az abból levonható helyes következtetéssel megelőzhetők lettek volna. Úgy gondolom, hogy az orvosi vizitek közötti idő nagyobb befolyással van a beteg sorsára, mint maga az orvos-beteg találkozás.
– Mit lehet tenni? – Magyarországon jelentős hagyománya van a betegoktatásnak, nagyon sok kolléga és diabetológiai szakápoló erején felül teljesít ez ügyben is. Sok centrumban vannak szép eredmények is. Ugyanakkor nincs kellően integrált, finanszírozott beteggondozási struktúra. A Magyar Diabetes Társaság tavaly megalkotta a Nemzeti Diabetesprogramot, mely megjelent a Diabetologia Hungaricában és olvasható a honlapon (www.diabet.hu) is! A program részletesen foglalkozik a gondozással is és korszerű célokat tűz ki. A megvalósításra eddig állami készség nem mutatkozott. Ugyanakkor a páciensek együttműködésével is komoly problémák vannak. Mi is tudjuk, hogy a változó világ, a megélhetési gondok, a társadalmi egészségkultúra hiánya mindenkit érint. A cukorbetegséggel sem könnyű együtt élni. Betegeimen is azt tapasztalom, hogy olyanok szeretnének lenni, mint egészséges társaik, sokszor ezért sem foglalkoznak magukkal eleget. Másokat félelemmel tölt el a betegség és annak következményei, és „homokba dugják a fejüket”. Az orvosi viziteket gyorsan le akarják tudni, ezzel magukat is megnyugtatni. Nem készülnek fel a vizitekre, nem hozzák magukkal laboreredményeiket, vércukornaplójukat. Az orvosi vizitre való felkészülés oktatása is a páciensedukáció „tananyagát” kell hogy képezze. Ugyanakkor ma már több lehetőség adott, hogy a vizitek közötti időben is tájékozódhasson a beteg. Gondolok itt az „Együtt erősebbek vagyunk” edukációs mozgalomra, amelyet éppen két éve Társaságunk kongresszusán hirdettünk meg először és a Diabetes páciensújság, valamint annak online verziója, a www.diabetes.hu gondoz azóta is. Idén már a harmadik Civil Fórumot rendezte meg az Alapítvány a Cukorbetegekért és a fenti médiák. Ennek a mozgalomnak a célja, hogy rövid, korszerű, strukturált oktatóanyagokat jutasson el a cukorbeteg-szervezetekhez, klubokhoz. Tájékozódhatnak az MDT honlapján (www.diabet.hu), betegoldalain is. Nyíregyházán cukorbetegek iskolája működik, máshol is számtalan képzés fellelhető. A mi centrumunk tavaly megalkotott egy újonnan inzulinra állított betegnek szóló egyéni oktatási protokollt, amely alapján a nővérek önállóan, integráltan oktatnak. Kiscsoportos, 4×2 órás kurzusok folyamatosan folynak szintén nővérek vezetésével. Nagyon tetszett mindnyájunknak a Sanofi EDUC vizsgálatában megvalósított kiscsoportos edukációs forma, amely minden minőségi kritériumot kielégített. Reméljük, a jövőben valami hasonlóra ismét számíthatunk.
– Mi ezen aktivitásoknak a végső célja? Már régóta tudjuk, hogy a betegek segítsége nélkül nem lehet a kezelési cé- lokat megvalósítani, a szövődményeket megelőzni. Az új gondozási modellnek a célja, hogy a betegek aktívan vegyenek részt saját kezelésükben. A felelősség-tudatuk nélkül nem tudunk együtt dolgozni. De ehhez meg kell teremtenünk a feltételeket. Korszerű monitorozási rendszerek szükségesek. Jó példa erre a vércukormérési eredmények elektronikus rögzítése, azok automatizált elemzése. De a következtetések levonására nekünk kell megtanítanunk a pácienseket. A telemonitoringban és a telemedicinában komoly lehetőségek vannak. Az MDT honlapja a maga eddigi fejlesztéseivel is hozzá tudna járulni egy ilyen gondozói rendszer kialakításához. A „paripák és a fegyverek” jó része már létezik, ezek összekötéséhez és működtetéséhez egy harmadik tényező is szükséges.
– Lát reális esélyt nálunk egy ilyen új gondozási forma megvalósítására? – Mindig optimista voltam. Hiszek az összefogás erejében. A Magyar Diabetes Társaság az utóbbi években is szélesítette kapcsolatait. Nemcsak a társszakmákkal, ahogy ezen a kongresszuson is a Hypertonia Társaság fog szimpóziumot tartani. A múlt évben a Dunántúli Diabetes Hétvégén alakult meg az Edukációs munkacsoport, amely ambiciózus terveket készít elő, ehhez többek között a Sanofi programjai is csatlakozni tudnak. A Háziorvosi munkacsoport megalakulása pedig segítheti az alapellátással való kapcsolatot. Ha minél több háziorvossal tudunk közös szakmai nyelvet beszélni, egyeztetni tudjuk lehetőségeinket, akkor abból betegeink is profitálhatnak.
– Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert kívánok az önmagukat menedzselni képes betegeknek és az őket gondozó nővéreknek, dietetikusoknak, orvosoknak! Legyen belőlük minél több!
T. K.
PÁLYÁZATOK 
