Az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerül a modern (analóg) inzulinok használata a mindennapi klinikai gyakorlatban. Mind a készítmények bevezetését megelőző randomizált klinikai vizsgálatok, mind a különböző obszervációs vizsgálatok megerősítik, hogy azonos vagy jobb anyagcsere mellett a modern inzulinok használatával kevesebb hypoglykaemia fordul elő, szabadabb élet élhető, és a detemirinzulinnál kedvező testsúlyváltozás is megfigyelhető. Más szóval a betegek (és az orvos) kontrollálja a betegséget és nem a betegség az embert. Gyakorlatilag minden életkorban és élethelyzetben ki lehet használni az analóg inzulinok nyújtotta előnyöket.
– Érdekes címmel tart szimpóziumot a Novo Nordisk az MDT kongresszusán. Ön szerint mint jelent a mindennapi hatékonyság az inzulinterápia során?– A mindennapokban fontos a megfelelő anyagcserekontroll, de a készítmények alkalmazásának lényeges eleme a hypoglykaemia-veszélyt rejtő hatás is. Az inzulinkészítmény úgy éri el a kívánt anyagcserehatást, hogy közben minimálisan jelentkezik csak hypoglykaemia, és a testsúly sem növekszik nagymértékben. Ezek a tényezők adják a biztonságos inzulinterápia hatékonyságát, amelyhez kapcsolódhat még az alacsony mitogén potenciál is. Egyébként a hypoglykaemia és a felesleges testsúlygyarapodás lényegesen emelheti mind a cardiovascularis, mind a daganatos kockázatot 2-es típusú cukorbetegekben.
– Ön szerint melyek azok az előnyök, amik előtérbe helyezik a modern inzulinkészítmények használatát a hagyományos humán inzulinokhoz képest?– A humáninzulin-terápia mellett előforduló gyakori hypoglykaemia a hatékony terápia korlátjává vált, mert dóziscsökkentésre készteti a beteget és az orvost, vagy más esetben „preventív céllal” plusz étkezés beiktatásával testsúlygyarapodást okozhat. Az analóg inzulinok a fiziológiásabb profiljukkal, hatékonyságukkal, alacsonyabb hypoglykaemizáló tulajdonságukkal, testsúlyra gyakorolt kedvező hatásukkal, a beteg életviteléhez való igazíthatóságukkal mind a páciens, mind az orvos számára előnyös alternatívát biztosítanak. A bázisanalógok alkalmazása mellett az éjszakai hypoglykaemia kockázata dokumentáltan csökken, ugyanakkor jellemzően javul az éhomi vércukorérték is. A nagyobb dózisú bázisinzulinra szoruló betegek esetében különösen előnyös az analóg inzulin adása. A bázisinzulinokon belül detemir adása mellett kisebb súlygyarapodás várható. Gyors hatású analóg inzulin adása mellett számottevő mértékben csökken a postprandialis vércukor-emelkedés. Összességében az inzulinanalógok alkalmazása flexibilisebb, aktívabb életvitelt tesz lehetővé. Adásuk különösen előnyös lehet azokban a cukorbetegekben, akik dolgoznak. A fentiek egyúttal a beteg-együttműködés javulását is eredményezik, annál is inkább, hogy a detemir-inzulin mellett kisebb a testsúlygyarapodás.
– Milyen bizonyítékok vannak a kedvező hatásokra az analóg inzulinok alkalmazásával?– Már egy évtizeddel ezelőtt a randomizált klinikai vizsgálatok igazolták az analóg inzulinok hatékonyságát kis esetszámú vizsgálatokban, azonban napjainkban az obszervációs vizsgálatok révén az általános betegpopulációra is jellemző kedvező tapasztalatokhoz jutottunk, amelyek megerősítették, sőt túl is szárnyalták a randomizált vizsgálatokban kapott eredményeket. Bármely földrészen, bármely betegtípusnál vizsgálták meg az analóg inzulinok bevezetését követően a biztonságossági és hatékonysági mutatókat, mindenhol lényegesen kedvezőbb eredményeket kaptak, mint a megelőző humáninzulin-terápia során.
– A humáninzulin-terápián lévő betegek közül kinek lehet előnyös a modern inzulinra való váltás?– A modern (analóg) inzulinterápia előnyeit valójában minden cukorbeteg élvezheti, akár OAD-kezelés mellé adott bázisinzulin-kiegészítésként, akár – elsősorban az idősebb, stabil életvitelű betegek – premix analóg inzulin kezelés formájában. Aktívabb fiatal és idősebb betegek esetében az analóg inzulinokat az intenzív inzulinkezelés részeként alkalmazzuk. A jelenlegi érvényes OEP-szabályozás alapján – különböző mértékben
– valamennyi kezelési forma támogatásban részesül.
Szőke Mária
PÁLYÁZATOK 
