– Duplán meglepő cím. Egy vezetéknév mint ige, ráadásul angol nyelven, egy országos rendezvényen, kizárólag magyar résztvevőkkel? – Az előadás a világhírű magyar-amerikai diabetológus-kémikus, Somogyi Mihály halálának 40. évfordulója alkalmából hangzik el. Őt számos egyéb munkája mellett a róla elnevezett jelenség, az inzulin-hypoglykaemiát követő „rebound” hyperglykaemia felfedezése tette ismertté és tankönyvi adattá. Oly mértékben, hogy az Egyesült Államokban, ahol élete nagyobbik felét töltötte, a magyar vezetéknévből egy angol nyelvű „ige” lett. „Do you Somogyi? Ön somogyizik?/Somogyizol?” – kérdezi az orvos a beteget, ha például a konzekvensen magas reggeli ébredési vércukor hátterében éjszakai hypoglykaemiát gyanít. Nagyon kevés azon orvosok száma, akiknek neve hasonló módon, eponimként, ráadásul mintegy „igévé válva” került be az orvosi köztudatba. Talán az ukrán-francia Besredkát említhetem, akinek neve „besredkázás”-ként (desensitisatio) vált közismertté. Somogyi neve az inzulin felfedezésével is kapcsolatba hozható. 2002-ben a Budapesten tartott EASD-kongresszus alkalmából kiadott angol nyelvű Diabetologia Hungaricában megjelent méltatást olvasva, Somogyi Mihály egy korábbi munkatársa levélben arról tájékoztatott, hogy az 1920-as évek elején, mindössze néhány hónappal a kanadai felfedezés után, az Egyesült Államokban az általa kidolgozott eljárással kezdték meg az inzulin gyártását.
– Ütős előadáscím. De hogyan ápolja a mai diabetológus-generáció Somogyi Mihály emlékét? – A Magyar Diabetes Társaság 2002-ben Nemzetközi Somogyi-díjat alapított, amely kétévenként, a társaság tihanyi kongresszusán kerül kiosztásra. Pályázat alapján eddig négy, a hypoglykaemia kutatásában élenjáró külföldi orvostudós részesült ebben a ma már nemzetközileg is jegyzett, rangos kitüntetésben. A diplomával és honoráriummal járó díj szponzora a Lilly Hungária Kft. A következő évi díj pályázati felhívása a közeljövőben fog megjelenni a vezető nemzetközi diabetológiai folyóiratokban.
– Ma, a modern inzulinkezelés mellett mekkora probléma a hypoglykaemia? – Az enyhe hypoglykaemia igen gyakori jelenség, és nagyon megnehezítheti a jó beállítást. Újabb megfigyelések azt is kimutatták, hogy a hypoglykaemia siettetheti az atheroscleroticus érelváltozások kialakulását. A súlyos hypoglykaemia szerencsére ritkább, de az inzulinkezelés igen komoly, maradandó agykárosodás veszélyével járó és potenciálisan életveszélyes akut szövődménye. A súlyos hypoglykaemia megrázó élmény a diabéteszes gyermekek szülei számára, és az újabb epizódtól való félelem állandó rettegésben tarthatja a családot. Az általunk gondozott egyik kisgyermek szülei például a convulsiókkal járó éjszakai hypoglykaemiás rosszullétet követően – most már évek óta – minden éjjel kétszer is megmérik a gyermek vércukrát.
– Kik a leginkább veszélyeztetettek? – Életkor alapján elsősorban a kisgyermekek, a kamaszok, a várandós asszonyok és az időskorúak. Külön rizikócsoportot jelentenek az intenzíven kezeltek, és azok a betegek, akik nem vagy csak elkésve észlelik a hypoglykaemia figyelmeztető tüneteit, és ezért nem tudnak időben beavatkozni.
– Van-e lehetőség a fenyegető hypoglykaemia előrejelzésére? – Kontrollált tanulmányokban a hordozható (a szövetközi glukózszintet mérő) érzékelő – amely a kritikus glukózszint közeledtével riasztja a beteget – tartós viselése szignifikánsan csökkentette a súlyos epizódok számát. Vizsgálatok folynak hordozható, miniatürizált EEG-készülékekkel is, hasonló célból. A hypoglykaemia kiváltotta jellegzetes EEG-hullámok évtizedek óta ismertek (és korábbi vizsgálataink azt is igazolták, hogy diabéteszes gyermekekben a súlyos hypoglykaemia maradandó EEG-elváltozásokat okozhat).
– A modern inzulinkezelés mennyiben járulhat hozzá a hypoglykaemia gyakoriságának és súlyosságának csökkentéséhez? – Mind az ultragyors hatású, mind a bázisanalógok bevezetése mérsékelheti a hypoglykaemiák gyakoriságát. Megfelelően motivált, intelligens és fegyelmezett betegekben hasonló hatású az inzulinpumpa-kezelés (illetve az érzékelő és a pumpa együtt) is, bár a gyermekkorban még nem minden vizsgálat erősítette meg ezt a megfigyelést.
– Az említett „high tech” lehetőségeken túl mit tehetnek a kezelőorvosok és a betegek a hypoglykaemia felismerése és hatékony kezelése érdekében? – A páciensedukációnak itt is nagyon fontos szerepe van. A betegeknek ismerniük kell a hypoglykaemia tüneteit, jellegzetes, esetleg individuálisan csak rájuk jellemző figyelmeztető jeleit, saját „neuroglucopaeniás” vércukorküszöb-értéküket (gyakori vércukormérés!), a fontos rizikótényezőket. És természetesen mindig maguknál kell tartaniuk a kezeléshez szükséges „életmentő kit”-et. A közvetlen hozzátartozóknak pedig ismerniük és „gyakorolniuk” kell a glukagon használatát (feloldás és beadás), hogy az eszméletlen és esetleg görcsölő hozzátartozó látványa okozta pánik minél kevésbé késleltesse a hatékony ellátást.
I.P.
PÁLYÁZATOK 
